Art­hur Co­nan Doy­le - a Co­nan név ere­de­ti­leg har­ma­dik ke­reszt­ne­ve volt, de idős korá­ban már ve­zeték­ne­ve ré­szeként használ­ta - művész­családból szár­ma­zott, Edin­burgh-­ban szü­le­tett 1859-­ben. 1875-­ben irat­ko­zott be az edin­burgh-i egye­tem or­vo­si fa­kultásá­ra. Ez a skót egye­tem ak­kor tel­je­sen Charles Dar­win és Tho­mas Hux­ley szel­lemé­nek és ta­na­i­nak hatá­sa alatt ál­lott. Mint Doy­le ír­ja, Dar­win mű­vei kész­tették az ad­dig bi­gott ka­to­li­kus me­di­kust az egyház­zal való szakítás­ra. Doy­le aztán sza­bad­gon­dol­kodó, később ag­nosz­ti­kussá vált, hogy fi­lozó­fi­ai út­ke­resé­se végül is a spi­ri­tiz­mus út­vesztőjé­be Ta­nulmá­nya­i­nak 1882-­ben való be­fe­jezé­se után a dél-ang­li­ai So­uth­se­a-­ben nyi­tott pra­xist. Ez a pra­xis azon­ban nem­igen akart men­ni. Váró­ja ü­res volt, s Doy­le ál­landó fi­nan­ciá­lis nehézsé­gek­kel küzdött. Sza­bad­idejét, amellyel igen bő­ven ren­del­ke­zett, iro­dal­mi kísér­le­tek­kel töltöt­te, hi­szen gyer­mek­ko­ra ó­ta von­zot­ta az írás. Köz­ben per­sze segí­tett meg­alapí­ta­ni a Ports­mo­uth AFC-t, a vá­ros el­ső lab­darúgó klubját. A le­gen­da sze­rint Doy­le volt a csa­pat el­ső ka­pu­sa. Valójá­ban ő a csa­pat amatőr elődjé­ben, négy év­vel a pro­fi meg­ala­kulá­sa előtt No­vellái és de­tektívtörté­ne­tei révén Doy­le ne­ve iro­dal­mi körök­ben ha­mar is­mertté vált. Ek­ko­ri­ban ír­ta meg azt a munkáját, amely­ben először buk­kan fel Sher­lock Hol­mes később világhírűvé vált alak­ja (S­karlát ta­nulmány, 1887). Os­car Wil­de és az an­gol iro­dal­mi é­let több más ne­ves kép­vi­selőjé­vel került barátság­ba. 1890-­ben ber­li­ni útján Doy­le talál­ko­zott egy an­gol der­ma­toló­gus­sal, aki - meg­tudván, hogy Doy­le pra­xi­sa mily remény­te­lenül gyen­ge - rá­beszél­te, hogy szemész le­gyen. Meg­fo­gadván a taná­csot, fel­ad­ta vidé­ki ren­delőjét, Bécs­ben elvég­zett egy spe­ciá­lis tan­fo­lya­mot, majd Lon­don­ban te­le­pe­dett le szemész szak­or­vosként. Ez azon­ban or­vo­si pá­lya­futásá­nak egy­ben végét is je­len­tet­te. A fővá­ros­ban még annyi be­teg sem ke­res­te fel, mint So­uth­se­a-­ben. Si­ker­te­lensé­ge ért­hető mó­don kedvét szeg­te. Fel­ha­gyott a me­di­ci­na terén a továb­bi próbál­kozás­sal, és é­leté­nek 31. évé­ben el­hatá­roz­ta, hogy kizáró­lag iro­dal­mi munkásságából él meg. Ezt annál isinkább tet­te, mert íróként ek­kor már nem volt is­me­ret­len. Sőt! Ami­kor Sher­lock Hol­mes no­vellái 1891-­ben meg­je­len­tek (S­her­loch Hol­mes ka­land­ja­i), si­kerük egye­ne­sen szenzá­ciós.